A szerelem mindig nehéz ügy volt, pláne járványok fennforgásakor. Erről Gabriel García Márquez is írt a világirodalom egyik legromantikusabb regényében, a "Szerelem a korela idején"-ben. Nos, talán ez ihletett meg engem is. 

A hasonlóságok a regénybeli Florentino és Fermina illetve az én történetem között szinte döbbenetesek. Szerelmemmel, akit most inkognitója megőrzése érdekében én is Ferminának fogok nevezni, mi is levelek tömegét váltottuk már - legalább is, ha a Tinder-üzeneteket is elfogadjuk levélnek. Még február elején ismerkedtünk össze, azt mondanám, szerelem volt első jobbra húzásra. Azóta forró érzelmektől fűtött üzenetektől izzott mindkettőnk okostelefonja és a dolgok kezdtek egyre jobban alakulni.

Csakhogy jajj, midőn szenvedélyünk éppen készült volna a beteljesülés útjára lépni, sajnos drága Ferminám visszakozott és lemondta a mindkettőnk által oly' hőn áhított személyes találkát. Alapvetően nem is az zavarta, hogy ő is, én is házasok vagyunk (náluk egy, nálunk három gyerekkel), mert ezt a fake Tinder profillal és a megfelelő konspirációs technikákkal mindketten jól kezeltük. Megijedt azonban a koronavírustól: mivel nem tudtam neki hitelt érdemlően bizonyítani, hogy nem jártam mostanában a fertőzésekkel sújtott területen - és ő se tudott volna ilyen biztosítékot adni nekem. 

De szerelmünk útjába nem állhatnak ilyen akadályok! Most újabb üzenetet írok Neki. Talán nekem nem kell Rá 50 évet várni, és hamarabb lecseng ez az egész. Mindenesetre annyit megígérhetek, hogy hallottok még felőlem!